2019.11.26.

Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé. (Fil 3,14)

Az életünknek vannak fordulópontjai. Olyan állomások, amikor érezzük, hogy minden változni fog körülöttünk. Ebben a helyzetben sokszor félünk, hiszen sok mindent magunk mögött kell hagyni, el kell engedni. Nem látjuk az előttünk lévő utat tisztán. Ezek az érzések természetesek, meg is kell élni, de úgy, hogy a jó Istenben bízunk. Ezt én is megéltem már. Éreztem, hogy nehéz minden, tele volt a szívem fájdalommal, mert sok mindent magam mögött kellett hagyni, ahhoz, hogy most itt lehessek. Akkor egy atya azt tanácsolta, hogy képzeljek el egy kutat, és ebbe a kútba dobjak bele mindent, ami fáj, és így ezeket magam mögött hagyva induljak tovább Isten segítségével! Azóta is sokszor indulok ezzel a fohásszal a mindennapokban, a jó Istentől rám bízott feladatok, célok felé: ISTEN SEGÍTSÉGÉVEL!

Istenem, adj erőt, hogy magam mögé tudjam dobni, mindazt, ami már a múlt, és így indulhassak el azon az úton, amelyre vezetni szeretnél! Ámen. Most így a nap elején, kérd a Mindenható segítségét céljaidra, feladataidra, találkozásaidra! Ha kész vagy rá, akkor mondd ki halkan magadban: ISTEN SEGÍTSÉGÉVEL! ÁMEN.