2019.12.18.

Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! (Lukács 1,30)

Szükségünk van az ilyen biztatásokra. Újra és újra szükségünk van rá, hogy valaki megálljon mellettünk, és azt mondja: „Tanácsot adok… Ne félj…!” Szükségünk van rá, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül. Ahogy a zsoltáros sem maradt magára kínjaival és félelmeivel, és Máriát is támogatta Isten angyala….  Fogadjuk ma ezt a két gyönyörű igét ajándékként és biztatásként! „Tanácsot adok… Ne félj…!” És bízzuk életünket arra az Úrra, aki eddig is velünk volt tanácsával és biztatásával! Talán nem lesz tökéletes az ünnepünk, talán rengeteg a tennivaló addig… Abban azonban biztosak lehetünk, hogy az a Valaki, aki most is azzal szólongat minket, hogy ne féljünk, mert ő tanácsot ad, és rajtunk lesz a szeme, az a Valaki velünk lesz, velünk marad ezután is. És ez elég. Ezért hát: Ne félj!

Urunk, annyi kétség és kérdés van bennünk és körülöttünk… Szólíts meg minket újra és újra! Támogass, és suttogd, mondd és kiáltsd felénk, ha elfelejtenénk: „Tanácsot adok… Ne félj…!” Ámen. (Heinrichs Eszter)