2019.12.12.

„Megfontoltan járj, amikor Isten házába mégy! Többet ér, ha hallgatva járulsz oda!” (Préd 4,17)

Ezzel a szentírási idézettel kapcsolatosan az a történet jutott eszembe, amikor egy paraszt bácsi a munkából hazafelé menet minden nap bement a templomba. Nem imádkozott hangosan, hanem csak ült a templomban. A bácsi csendes jelenléte felkeltette a plébánosa figyelmét, aki nem volt más, mint Vianney Szent János, a papok és a plébánosok védőszentje. Egy este kíváncsiságtól vezérelve odament hozzá, és megkérdezte, hogy mit csinál a templomban minden áldott nap. A paraszt bácsi ezt válaszolta: „Ő néz engem és én nézem Őt.”Ezzel az egyszerűnek tűnő, mégis mélységet hordozó válasszal próbálta kifejezni azt, hogy ’jó Veled lenni Uram.’… A templom, az Isten háza, ahová a jó Isten hazavár bennünket. Így a templom, a mi otthonunk is, ahol békességre, megnyugvásra, szeretetre és közösségre találhatunk. És ez is igazi csoda, ha megéljük. … Ehhez, mit kell tennünk? … Megnyitni a templom kapuját, és igazán, tiszta szívből belépni rajta.

Irgalmas szívű Istenünk! Segíts, kérlek bennünket abban, hogy legközelebb, ha belépünk a Te házad kapuján, megérezzük a Te szent jelenlétedet, és azt, hogy Te a szent csendben megölelsz bennünket, hogy érezzük, nem vagyunk egyedül, a templom a mi otthonunk is! Ámen. Arra bátorítalak, hogy ha legközelebb mész a templomba, akkor próbálj meg igazán néhány percig csendben lenni és megérezni és a szívedbe zárni a jó Isten üzenetét számodra! Kérjük hozzá a Mennyei Atya áldását! Mi Atyánk… Áldott várakozást kívánok!