2019.12.07.

Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem… hajlékaidba. (Zsoltárok 43,4)

Ahogy egyre rövidülnek a nappalok, egyre hosszabbak az éjszakák. Reggel automatikusan kapcsoljuk fel a villanyt, és este is sokáig tanultok, olvastok, beszélgettek lámpafény mellett. Egy váratlan áramszünet teljesen összezavar ilyenkor. Annyira hozzászoktunk a világossághoz, ami mindig rendelkezésünkre áll, amikor csak akarjuk, hogy kétségbe esünk, ha kicsúszik a kezünkből az irányítás… Mi adhat olyan útmutatást, amire kétségek nélkül rábízhatjuk magunkat? Van-e olyan, ami nem mond csődöt a legkritikusabb pillanatban? Van-e olyan, amelyik örök, és nem váltakozik a sötétséggel? Jézus azt mondja: „Én vagyok a világ világossága…” (János 8,12) Ha Őt kéred, hogy vezessen, nem csak a szükséges útmutatást kapod meg, hanem életed célját is megtalálod.

Úr Jézus! Te világosságul jöttél a világba, hogy utat mutass a sötétségben lévőknek. Kérünk, mutass utat nekünk is, hogy rátaláljunk igazi otthonunkra tenálad. Ámen