„Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja.”(Róm.14,19)
Előfordul, hogy az embernek vannak jó ötletei a munkahelyén, iskolájában, családjában, közösségében. Azonban a tagok közül nem mindenki ért vele egyet. Vita, veszekedés keletkezik belőle, esetleg elszakadás egymástól. Senki sem érzi jól magát egy olyan csoportban, ahol nagyok a nézetkülönbségek, folyton piszkálják valamiért. Ilyenkor menekülőre fogja az ember, és ha teheti kilép ebből a helyzetből.
Mielőtt valami új tervet megvalósítunk, érdemes átgondolnunk azt is vajon ez mennyiben lesz hasznos, előrevivő a kapcsolatainkban (munka, család, egyéb közösségi tereken). Ha nem ez lenne belőle, akkor érdemes újra átgondolni, újra egyeztetni a többiekkel, nehogy többet ártsunk vele, mint ami haszon lenne belőle.
Uram! Tégy engem békességed eszközévé, hogy ahol gyűlölködnek, szeressek;
ahol sértegetnek, megbocsássak; ahol viszálykodnak, békéltessek;
ahol tévednek, az igazat mondjam; ahol kételkednek, hitet erősítsek;
ahol kétségbe esnek, reményt ébresszek; ahol sötétség van,
világosságot gyújtsak; ahol szomorkodnak, örömöt adjak.
Uram! Add, hogy ne várjak vigasztalást, hanem vigasztaljak;
ne várjak megértést, hanem megértsek; ne várjak szeretetet, hanem szeressek.
Mert aki ad, az kap; aki megtagadja magát, azt megtalálja önmagát;
aki megbocsát, annak megbocsáttatik;
aki életét odaadja, az ébred örök életre. Ámen.
( Assisi Szent Ferenc nyomán)
