Luccában járunk, második rész

Az első három mozgalmas nap után sem unatkoztunk, hiszen számos teendőnk volt még az akkor közelgő disszemináció miatt. A diákok interjúkat forgattak, próbáltak és egy csapatként készültek a bemutatóra. A csütörtöki nap második felében ellátogattunk Pisa városába is. Habár az időjárás igencsak barátságtalan arcát fordította felénk, mi mégsem keseredtünk el. Miután jó páran “megtámasztották” a ferde tornyot, bepillantást nyerhettünk a dóm belsejébe is, ahol a gyönyörű festmények és az aranyozott mennyezet ámulatba ejtettek minket.

A pénteki nap a próbáról szólt, ahol a diákok a mozi épületében gyakorolhatták el a szombati műsort.

A mai napon végre elérkezett a disszemináció pillanata. Sokat nevettünk a közös élményeken és emlékeken, azonban volt olyan pillanat is, ami több, mint megható volt. Az előadás során nem csak a diákok és az elkészült filmek kaptak fontos szerepet, hanem a helyi menekültszervezet tagjai, képviselők és további résztvevők gazdagították a műsort jelenlétükkel és gondolataikkal.

A közel három órás előadás végén a közönség és a fellépők egy emberként énekelték a “Ciao amore” című dalt, ami lassan de biztosan felébresztette bennünk a gondolatot, hogy hamarosan nekünk is búcsút kell intenünk Olaszországnak. Addig azonban meg egy tartalmas este és egy mozgalmas vasárnap var a diákokra, akik a hátralevő időt a cserediákjaikkal töltik.