2019.12.02.

Ne félj, és ne rettegj! (Józsué 8,1a)

Akkor fog el igazán a félelem, amikor kiszolgáltatottá válunk. Amikor ott ülünk az üres papírlap előtt a dolgozat alkalmával, és nem jut eszünkbe semmi. Pedig ez nem csak egy kis dolgozat, hanem ezen múlik a jövőnk. Ezen múlik, hogy lesz-e munkánk, lesz-e lakásunk, lesz-e ennivalónk, stb… Tudjuk, hogy nagy tétje van a dolognak, és ez csak még jobban nyomaszt, frusztrál. Minél jobban erőlködsz, annál kétségbeesettebben érzed, hogy nem megy. Egyedül maradtál, magadra maradtál. Mi adhat ilyenkor olyan biztatást, ami valódi erővel hat? Az, akinek valódi ereje van. Ő teremtett, ma is fenntart, megtart és megőriz. – Ne félj!

Uram! Sokszor vagyok elveszett, kétségbeesett. Ne csak a saját erőmet érzem kevésnek, de azt sem tudom, hogy ki lenne képes megsegíteni. Talán utolsó, kétségbeesett próbálkozással fordulok feléd: Légy velem, és tarts meg engem! Ámen