2019.11.14.

Legyen gondod az olvasásra, az intésre és a tanításra.  1 Timótheus 4, 13

 Magam is elégszer tapasztaltam kísértést s még manapság is alig tudok eléggé őrizkedni tőle. Nyíltan bevallhatom ezt, ha valaki kívánja. Én, aki már mégis csak elég öreg doktor és igehirdető vagyok s tudok annyit, vagy legalább is tudnom kellene annyit, mint a sok oktondi együttvéve, mégis újra meg újra gyermekké kell válnom s naponként korareggel fennhangon elmondanom a Miatyánkot, a Tízparancsolatot, a Hitágazatot s néhány kedvenc zsoltárt, meg egyéb igét. Valósággal úgy, ahogy a gyerekeket tanítja és szoktatja az ember. Mivel örökös harcban állok az ördöggel, azért kell naponként magammal hordoznom az igét és sohase mondhatom: „Ó a Miatyánk régi ismerős, tudom jól a Tízparancsolatot, meg a Hitvallást is”, hanem napról-napra tovább kell tanulnom s a káté tanítványa maradnom. De segít is rajtam szemlátomást s úgy tapasztalom, hogy Isten igéjét nem lehet kitanulni, hanem szóról-szóra igaz a 147. zsoltár igéje: “Bölcsességének nincs határa.”