Egy lehetőség szebbé tenni a világot

Az idei tanévben is megrendezésre került a már országszerte elterjedt 72 óra kompromisszum nélkül néven ismert önkéntes akció. Először vonakodva kezdtem neki, de végül egy igazán jó kis csapat tagja lehettem pár napra, és az utolsó napon élményekkel dúsan búcsúztunk el egymástól.

Péntek délután, úgy három óra körül, kis létszámmal, de annál inspiráltabban kezdtünk neki a német evangélikus templom kerítéseinek lefestéséhez. Párba lettünk állítva, és együtt kezdtük el a blokkot, ki belülről, ki kívülről festve a kerítést. Közben sokat beszélgettünk, nevettünk, és hamarosan új barátságok is szövődtek. Nem hittem volna, hogy egy kerítés felújítása ilyen pozitív élményekkel teli is lehet. A délután hamar eltelt, és fáradtan, de mosolyogva indultunk el haza, az új pólónkban.

Másnap reggel kipihenten folytattuk azt, amit előző nap elkezdtünk. Csapatunk is bővült, így volt bőven kivel ismerkedni és beszélgetni a nap folyamán. Viszonylag hamar elkészültünk, és szusszanhattunk egyet.

A következő blokkba is kellő lelkesedéssel fogtunk bele, és meglehetősen hamar kialakultak a csoportok aszerint, hogy ki miben szeretne segédkezni. Volt, aki a hátsó kertben lévő megmaradt kerítéseket csiszolta, majd festette le, olyan is akadt, aki a templomban törölt port, esetleg az ablakokat pucolta le, vagy a kicsik rajzait rendezgette. Örömmel láttuk, hogy gyülekezeti tagok is besegítettek nekünk a munkánkban, és ugyanannyira lelkesek voltak, mint mi. Ha szerettük volna, pihenhettünk egy kis időt, bőven rendelkezésre állt számunkra minden.

Este a Mécses Egyesületet látogattuk meg, ahol az ott lévők örömmel fogadtak bennünket. Remek volt a hangulat, és nagyszerűen kijöttünk velük. Jó volt megismerkedni az ő világukkal, és látni, hogy így is lehet boldog az ember. Sok érdekes, olykor vicces dolgot hallhattunk tőlük, és mi is elmeséltünk nekik egypár dolgot. Billiárdoztunk és nem maradhatott el a lakók által kedvelt karaoke-party sem.

Volt köztünk, aki a vasárnapi alkalmakon idősek otthonában és a tót gyülekezet szeretetvendégségén is szolgált még énekkel, zenével.

Szomorúak voltunk, hogy véget ért, de egyúttal boldogok és elégedettek is. Örültünk, mert sok jó élménnyel gazdagodtunk, és büszkék, hogy jót cselekedtünk. Megadatott számunkra a lehetőség, hogy magunkat adjuk látszólag apró tettekkel, de mégis szebbé tegyük világunkat, és mi éltünk is vele.

Győri Klaudia, 9.D (Mezőberényi Evangélikus Gimnázium)