Búcsúzunk…

Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy szeretett tanítványunk, Pázsit Sára Zsófi eltávozott közülünk Isten országába, az örök hazába. Sajnos erre nincsenek szavak, csak a fájdalmas, néma csend.

 

Rövid életútját a színesség, a sokoldalúság, a pontosságra és a tökéletességre való törekvés jellemezte.

 

Egy bájos, csendes, életvidám, lelkes, szorgalmas, mindenre nyitott kislányt ismerhettünk meg személyében. Ő egy példakép volt a többiek számára is. Csodálatosan szavalt, minden alkalmat megragadott, hogy kedvenc verseit elmondhassa. Iskolai ünnepségekre, megemlékezésekre önként vállalt szerepet. Tanítóival, osztálytársaival mindig megtalálta a közös hangot, jellemző volt rá az önfeledt játék, társai segítése, támogatása, körükben soha sem volt magányos.

Szabadidejében szerette a kézműves tevékenységeket, gyakran próbált ki új technikákat, kreatívan alkotott. Gyermeki lelkesedéssel és örömmel szeretett olvasni, lovagolni, görkorcsolyázni, furulyázni, kerékpározni, sakkozni, fára mászni, kertészkedni, egy alkalommal örömmel újságolta, hogy még traktort is vezetett. Szívesen mesélt a nyaralási élményeiről, a kuktáskodásairól, szeretett házi kedvencéről is.

 

Súlyos betegségében hősiesen küzdött, közeli és távoli céljai voltak még. Mind életében, mind betegségben példamutatóan viselkedett. Hiába volt a benne lakozó erős vágy és akarat az életre, a halál erősebb volt. Megvolt Sáriban a szeretet Jézus iránt, általa a mennyei Atya iránt. Hiszem, hogy ez a szeretet teljesedik ki benne, amikor földi útját befejezve Isten országába lépett. Rövid, de tartalmas élete volt.

 

Legyen könnyű álmod, angyalok őrizzenek Sári!

 

Bízunk abban, hogy majd az örök mennyei otthonban újra láthatjuk egymást, mert Jézus megígérte nekünk: „Én élek és ti is élni fogtok.” Jn 14, 19 Soha nem feledünk!

Emléked kegyelettel őrizzük, örökre szívünkbe zártunk.

 

az Intézmény munkatársai és diákjai